Vájt Fül Projekt

Zeneszociológiai (és egyéb jellegű) kísérlet, annak (és másnak) kiderítésére, hogy vajon az emberek mennyire sznobok komolyzenei előadók megítélésekor.

2009.11.06. 01:51 cu2

Az eredeti kiírás

Címkék: zene kísérlet

Talán te is gondolkodtál már azon, mi határozza meg, hogy egy adott zenemű egy adott előadása tetszik-e vagy sem. Nekem úgy tűnik, hogy alapvetően három tényező játszik közre. Ezek csökkenő fontossági sorrendben a következők:

  • megszokás: melyik verziót hallod először, illetve a legtöbbet
  • sznobizmus: melyik verziót játsza híres előadó
  • szépség: az előzőektől függetlenül, melyik verzió a legszebb

Ha értékelni akarunk egy előadást, elvileg csak az utolsó szempontot vehetnénk figyelembe, a gyakorlatban azonban ez nyom a legkevesebbet a latban.

A Vájt Fül Projekt arra tesz kísérletet, hogy - legalább egyszer - mégis ez a szempont döntsön egy előadás értékéről. Ennek érdekében kiválasztottam egy művet (pontosabban műrészletet): Beethoven 14. cisz-moll szonátájának (op. 27/2, Holdfény-szonáta) első, Adagio sostenuto tételét. Azért pont ezt, mert kellően ismert (így nem kell vele hosszasan ismerkedni), kellően kedvelt (így nem kell egy rossz mű jó előadását keresni), kellő szabadságot ad az előadónak (így valóban van mit értékelni), és nem túl hosszú (így viszonylag könnyen felfogható, értékelhető, és összehasonlítható más előadásokkal).

A tétel összesen 4 verzióját lehet letölteni innen. A megszokás faktor csökkentése érdekében nem árt mindegyiket legalább két-háromszor meghallgatni. Így egyformán ismerős lesz mindegyik. A sznobizmus kizárását pedig az szolgálja, hogy a négy verzió csak számozva van, azaz nincs rájuk/beléjük írva az előadó. Ha szeretnél részt venni a kísérletben, amivel nemcsak az előadásokat, hanem magadat is tesztelheted (hogy pl. mennyire vagy sznob), szedd le az mp3-akat, hallgasd meg őket párszor, és töltsd ki a lenti kérdőívet írd meg a véleményed kommentben! Ha pedig van olyan ismerősöd, akit érdekelhet a téma, szólj neki is!

Fátyol Szilvia,
2004. szeptember 27.

vajtful1.mp3
[7.770 Kb]
vajtful2.mp3
[7.420 Kb]
vajtful3.mp3
[6.994 Kb]
vajtful4.mp3
[4.908 Kb]

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vajtful.blog.hu/api/trackback/id/tr91504010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ernobius 2009.12.18. 08:26:32

A második az, amelyik kevésbé tetszett... Az első és harmadik körülbelül egy szinten áll (az első lassabb, lágyabb - de mindkettő szép). A negyedik gyorsabb, intenzívebb, de az is szép és rendben van.

vuvuzela importőr 2010.05.20. 17:09:45

Nemtom ha valaki olvassa ezt még de... nekem 1 és 3 tetszett, nem vagyok hozzáértő de az 1) igazság szerint olyan Wilhelm Kempff-szagúnak tűnt (habár így utólag ellenőrizve, annál is lassúbb). A 3 is profi de valamiért nem tetszett annyira mint az 1) igazából sokáig gondolkoztam melyik tetszik, olyan 99% volt az elsőnek. :)
4. nem tetszett mert gyors, így utólag persze fura mert Gould az egy profi, de nem igazán ismerem. De ennél a darabnál én úgy érzem a kifejezés rovására megy az a tempó, amúgy technikailag nem volt bajom vele.
A 2. erősen midi szagú volt, nagyságrendekkel rosszabb a többinél, ez kiderült pár hang után.

Most már csak annyi marad, hogy ki wikizem ki ez a Fischer Annie pontosan és letöltök valamit tőle.. :)